Az influenza az epidemiológus, vagyis a járványok előfordulásával, gyakoriságával, lefolyásával foglalkozó szakember szemével
Az influenza vírus elnevezése az olasz befolyásolni szóból ered. Klinikai tüneteit már krisztus előtt 412-ben leírták, azonban emberből származó vírust kimutatni csak 1933-ban sikerült. Az influenza az egész világon előforduló, nagyon fertőző, embereket és állatokat egyaránt megbetegítő vírus. Az állatok közül a disznók, lovak, tengeri emlősök, és a madarak betegedhetnek meg influenzában. Sok vélemény szerint a világjárványok nem jöhetnének létre, ha az állatok nem vennének részt a kórokozó fenntartásában, hiszen például a költöző madarak nagy távolságokra hurcolják magukkal a vírust, ahol az ott élő állatokat megbetegítve terjedhet rá az emberre is a betegség. Ugyanakkor modern világunkban, amikor 24 óra alatt körbeutazhatjuk a Földet, az ember által szétterjesztett vírus is könnyen okozhat világjárványt. A XX. század négy nagy járványa az 1918-as spanyolnátha, az 1957-es ázsiai, 1968-as hongkongi végül az 1977-es orosz járvány mind Kínából indult ki, mely bizonyítja, hogy nagyfokú elterjedése egyértelműen összefügg a népsűrűséggel. Ez nem véletlen, hiszen cseppfertőzéssel terjed, azaz viszonylag nagy részecskékben viszonylag kis távolságra (kb. 1 méterre) képes eljutni a kitüsszentett, kilélegzett vírus. Ezért is van nagy szerepük a járvány terjedésében a gyermekközösségeknek, akinek a tünettana eltér a felnőttekétől (pl. sokszor nem is jelentkeznek a légúti tünetek), ezért később kerül felismerésre a betegség, s így legfertőzőképesebb időszakban a még közösségbe járó gyermek közvetíti társai és a felnőtt lakosság felé a fertőzést. A betegség tipikusan az őszi-téli hónapokban fordul elő, a magyarországi járványok általában január második felében kezdődnek és 6-8 hétnél ritkábba tartanak tovább.###Az influenza vírus mikrobiológus szemmel – a kórokozó
A víruscsaládnak 3 fő csoportját különböztetjük meg: A, B, C. Ezek egymástól az úgynevezett mag fehérje összetételében különböznek. Ezek közül a C típus járványügyi jelentősége elhanyagolható, a B típus az állatokat nem betegíti meg, ezért nagy világjárványokat nem okoz, esetében az emberi betegség enyhébb tünetekkel jár. Az A típushoz köthetők a nagy esetszámmal, súlyos szövődményekkel, halálozásokkal járó járványok. A vírusnak két igen változékony felszíni fehérjéje van, mely meghatározza a fertőzőképességét (= milyen könnyen terjed) és a megbetegítő képességét (= mennyire lesz súlyos a betegség). Ezek az úgynevezett hemagglutinin (H) és a neuraminidáz (N). E két fehérje változékonysága okozza azt, hogy nem tudunk életre szóló védettséget szerezni a betegség ellen. Amennyiben egy szervezetben (ember, disznó) találkozik az emberi és az állati influenza törzs, az állati eredetű vírus génállományának egy része beépülhet az emberi eredetű vírusba, ezáltal nagymértékben megváltozik a felszíni fehérje szerkezete és létrejöhet egy súlyos betegséget okozó, könnyen terjedő új vírus, mely aztán világjárványt okoz (ezeket rekombináns vírusoknak hívjuk).
###Tünetek
Sok félreértés övezi magát a betegséget, illetve annak klinikai tüneteit is. A hétköznapi szóhasználat influenzának nevez minden a légutakat érintő, váladékképződéssel járó hurutos betegséget, pedig ezek zömét egyéb légúti vírusfertőzések okozzák, semmi köze a valódi influenza fertőzéshez. Az influenza ugyanis nem légúti tünetekkel, hanem lázzal, hidegrázással, borzongással, rossz közérzettel, fej- és izomfájdalommal, főként időseknél jellegzetes szegycsonti fájdalommal kezdődik, melyet a torokban kaparó érzés, esetleg száraz köhögés követhet, s a hurutos tünetek csak napokkal később jelentkeznek. Gyermekeknél a bevezető tünet a láz mellett az álmosság, hasmenés lehet. Krónikus betegeknél, igen időseknél, gyermekeknél előfordul, hogy a hurutos tünetek annyira nem jellemzőek, hogy sem a betegben, sem a kezelőorvosban nem merül fel az influenza gyanúja.
A vírus jellemzően cseppfertőzés útján, a légutakon kerül be a szervezetbe. A behatolás útja tehát ugyanaz, mint több egyéb súlyos bakteriális fertőzésnek, s a tapasztalat azt mutatja, hogy az influenza vírus mintegy kaput nyit, elősegíti a súlyos bakteriális fertőzések (tüdőgyulladás, középfülgyulladás, agyhártyagyulladás) kialakulását. Az ép immunrendszerű krónikus betegek (cukorbetegek, szív érrendszeri betegek, vesebetegek, stb.) nem fogékonyabbak az influenzára, de az előbb leírt szövődmények könnyebben kialakulnak, s ezért többen is halnak meg közülük. A sérült immunrendszerű betegek eleve könnyebben kapják meg a fertőzést, s nehezebben győzik azt le, ezét lesz náluk gyakoribb a szövődmény és a halálozás. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a 2009-es H1N1 járvány tapasztalata is azt mutatja, hogy az influenza önmagában, bakteriális szövődmény nélkül képes súlyos, akár lélegeztetésre szoruló légúti betegséget vagy agyvelőgyulladást okozni.
