Virológiai és epidemiológiai háttér
A humán megbetegedéseket okozó influenzavírusokat három típusba sorolják. A típusmeghatározás korábban immunológiai alapon történt, napjainkban ez genetikai vizsgálatokkal is megerősítést nyert. A legsúlyosabb megbetegedéseket az influenza A típusú vírusok okozzák. Az influenza B vírusok nem okoznak ilyen súlyos klinikai tünetekkel járó megbetegedéseket, azonban ez a típus képes 8-10 évenként komoly járványokat okozni. Magyarországon volt olyan influenzajárvány, amikor csak B típusú vírusok egymillió megbetegedést okoztak. Az influenza C típusú vírusok gyerekeknél okoznak enyhe, náthás megbetegedéseket, de komolyabb járvány kialakításában nem játszanak szerepet.Amikor már biztos az influenza
Akkor beszélünk un. „influenza szerű” megbetegedésről, ha a következő tüneteket észleljük: 1. a betegség hirtelen megjelenése; 2. általános tünetek (hőemelkedés, láz, rossz közérzet, fejfájás és izomfájdalom); 3. légúti tünetek (köhögés, torokfájás és légszomj). Az influenza fertőzés akkor bizonyított, ha laboratóriumi módszerrel is kimutatták a vírus valamelyik típusát. Vannak ugyanis úgynevezett „utánzó” vírusok, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak, mint az influenzavírus. A legjobban ismert ezek közül a nátha vírusa, azonban ezen kívül közel 100 egyéb vírus okozhat a téli időszakban légúti tüneteket. A jelenlegi laboratóriumi diagnosztika a vírus genetikai anyagának kimutatásán alapszik és olyan érzékeny, hogy egyetlen vírust is képes detektálni.Az influenza elleni vakcinák fejlődése
A bivalens – két komponensű - oltóanyagAz vírusok evolúciójával párhuzamosan fejlődött az oltóanyag előállítás. Az első influenza A vírust 1933-ban az influenza B vírust 1940-ben izolálták. Gyakorlatilag az influenza A vírus izolálása után néhány évvel azonnal megindult a vakcina fejlesztése. Az Egyesült Államokban 1942-ben zajlott az első, nagyon részletesen megtervezett klinikai vizsgálat. 8000 önkéntest vakcináltak oltóanyaggal. Az eredmények kiválóak voltak: az oltóanyag kevés mellékhatást okozott és az immunológiai valamint az epidemiológiai vizsgálatokban 80%-os hatásosságot mutatott. 1945-ben törzskönyvezték a készítményt és folyamatosan alkalmazták a katonai kollektívákban ezt az oltást. 1947-ben azonban hatalmas kudarccal zárult a vakcinálás. A beoltott katonák estében a hatásosság 0% volt. Akkor derült ki először, hogy az influenzavírusok hatékonyan képesek megváltoztatni a szerkezetüket. Az oltóanyagban lévő influenza A törzstől teljesen eltérő vírus okozta a járványt. Ettől kezdve a bivalens oltóanyagokban évről–évre változtatták az összetevőket, a vírus antigénszerkezeti változásának megfelelően.
A trivalens – három komponensű - influenzavírus elleni vakcina
Amikor 1977-ben visszatért a H1N1 és együtt cirkulált a H3N2 altípussal, át kellett alakítani a korábbi bivalens oltóanyagot. A korábbi bivalens oltóanyag – mely egy influenza A(H3N2) altípusú törzset és egy influenza B törzset tartalmazott - kiegészült az influenza A(H1N1) altípusú komponenssel. Ezt az un. trivalens vakcinát használjuk azóta a világon mindenütt, így Magyarországon is.
A jövő - qudrivalens – négy komponensű - vakcina
Az influenza B vírus az 1970-es évek végén két genetikai vonalra, az úgynevezett Viktória-szerű és Yamagata-szerű törzsekre vált szét. A Yamagata-szerű vírusok először csak Kínában okoztak lokális járványt, a világ többi részén csak a Viktória-szerű törzseket tudták kimutatni. Az 1990-es években váratlanul a Yamagata-szerű törzsek vették át a dominanciát a járványokban és a 2000-es évektől a két genetikai vonalhoz tartozó B vírus felváltva és előre nem meghatározott módon okozza a járványokat. A WHO 2013-tól már azt javasolja, hogy az influenzavírus elleni oltóanyagokba két B vírus kerüljön beépítése, egy Victoria-szerű törzs és egy Yamagata-szerű törzs.