Március 8-án tartjuk a nemzetközi nőnapot, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napját. Az első nőnapot 1910 augusztusában tartották annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textilmunkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Az ENSZ-közgyűlés 1977-ben vette fel a világnapok sorába, mint a nők jogai és a nemzetközi béke napját.

Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát, ma már jobbára virággal, apró ajándékokkal ünnepelik, ugyanakkor a nőszervezetek e napon továbbra is arra hívják fel a figyelmet, hogy az államok által biztosított jogegyenlőség nem jelenti az esélyek egyenlőségét is, illetve, hogy a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás áldozatait a jog nem védi kellően.

20. századi nőmozgalmak

A 20. század elején világszerte felerősödtek a nők követelései a szociális-gazdasági jogok kiszélesítésére, a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére. Hazánkban is – párhuzamosan a nemzetközi nőmozgalmak fellendülésével – a századforduló környékén kezdődött gyökeres átalakulás a nők társadalmi és politikai helyzetében. A magyar nők 1895-től felvételizhettek egyes egyetemekre (bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi szakokra), illetve egymás után alakultak meg a különböző nőegyletek. A Feministák Egyesülete és a Nőtisztviselők Országos Egyesülete folyóiratot is indított (Nő és a Társadalom), amelynek egyik fő célkitűzése a női választójog kérdésének tematizálása volt.

Az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson javasolta Clara Zetkin, hogy világszerte tartsanak évente nőnapot. A nők legfőbb célkitűzése ebben az időszakban a választójog megszerzése volt, hiszen Európa egyik országában sem volt ekkor még a nőknek szavazati joguk. Küzdelmük eredményeképpen elsőként Oroszországban (1917), majd Németországban (1919) kapták meg a szavazójogot, később Svédországban (1921), Franciaországban (1944), Olaszországban (1945), Belgiumban (1958), Svájcban (1971), Portugáliában (1976), majd Liechtensteinben (1984) is szavazhattak. A magyar nők választójogát az 1918. évi első néptörvény mondta ki.

Hazánkban 1914-ben tartották meg a nemzetközi nőnapot első ízben, és a Rákosi-korszakban kötelező jelleget kapott (sokan ezért tartják a nőnapot kommunista ünnepnek).

Nők helyzete a 21. században

A harcos elődöknek köszönhetően a 21. századi nők már sokkal szabadabb életet élhetnek, de jelen korunkra sem tűnt el minden igazságtalanság: napjainkban elsősorban a nemek közötti bér- és foglalkoztatási szakadék jelentős.

2021-ben a Világbank vizsgálta a világ országait a nők helyzete szempontjából. Tanulmányukban 190 országot rangsoroltak annak alapján, hogy a nőket azonos jogok és lehetőségek illetik-e meg, mint a férfiakat, hogy ugyanúgy választhatnak-e lakóhelyet, vannak-e jogszabályok a munkahelyi szexuális zaklatás ellen, előírja-e törvény, hogy azonos munkáért ugyanannyi pénz járjon nekik, illetve hogy jár-e a nőknek legalább 14 hetes szülés utáni fizetett szabadság.

A Women, Business and The Law 2021’ kötet az alábbi 8 területen vizsgálta a nők helyzetét:

• mobilitás,
• munkahely,
• fizetések,
• házasság,
• szülőiség,
• vállalkozás,
• eszközök (tulajdonjog),
• nyugdíj.

A vizsgált országok közül tíz érte el a nők és férfiak teljes egyenjogúságát jelentő maximális 100 pontot: Kanada, Belgium, Franciaország, Dánia, Lettország, Luxembourg, Svédország, Izland, Portugália és Írország. Kilenc ország ért el 97,5 pontot, és 5 ország – köztük Magyarország – 96,9 pontot. A 190 ország közül csupán 39 ért el 90 fölötti pontszámot..

Napjaink kihívása: a koronavírus-járvány

A pandémia sok területen új élethelyzetet teremtett. A világjárvány mindenkire nagy terheket rakott, de a kutatások szerint Európa- és világszerte is egyértelműen a nőkre nehezedett a terhek nagy része.

A nők a járvány idején jóval sebezhetőbbek lettek a munkaerőpiaci pozíciójukat tekintve: világszerte 1,8-szor több nő veszítette el az állását a járvány alatt.

A vírus megjelenése előtt a nők heti 16, a férfiak 7 órát töltöttek láthatatlan munkával (házimunka, gyermeknevelés, idős rokon gondozása stb.), ami az óvodák, iskolák bezárásával óriási mértékben megnőtt: az európai nők heti 18 órát töltöttek ezzel az ún. láthatatlan munkával (ez a férfiak esetében 12 órára emelkedett).

A pandémia Magyarországon is nehéz helyzetbe hozta a szülőket: a bölcsődék, óvodák és iskolák bezárása miatt nyakukba szakadt a gyerek egész napos ellátása, valamint a háztartásról való gondoskodás, miközben a munkahelyen is helyt kellett állniuk. A nők negyede elhagyta a munkahelyét, vagy átállt részmunkaidőre, mert nem bírta az otthoni megnövekedett munkafeladatot és stresszt. Többnyire a nemek közti bérkülönbség az oka, hogy a nők helyezték a családot a karrier elé: a KSH adatai szerint 2021. első félévében a férfiak havi bruttó átlagkeresete 19%-kal volt magasabb, mint a nőké.

Ma elmondhatjuk, hogy a nők több mint százévnyi küzdelme komoly haladást eredményezett. Ha összehasonlítjuk a mai nők lehetőségeit a nagyszüleik lehetőségeivel, látható, hogy jelentős előrelépés történt. Ennek ellenére még mindig sok a tennivaló annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség valósággá váljék, hogy véget érjen a nők elleni erőszak, a nemek kapcsán kialakult sztereotip gondolkodás. A nemzetközi nőnap jó alkalom a nők iránti tisztelet és hála kifejezésére, de ezt nem egyetlen napba kellene sűríteni, hanem az év többi napján is gondolni kellene rá, tenni kellene érte.