A túlsúly és elhízás a 21. század egyik legnagyobb közegészségügyi problémája, melynek megfékezéséhez alapvető szemléletváltásra van szükség.

Az Európai elhízás elleni nap (május 21.) fő célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet erre a globális szintű problémáraés a megelőzési lehetőségekre,ugyanis egy 2020-ban megjelent, 18 európai ország adatait elemző tanulmány becslése szerint az elhízás gyakorisága növekvő tendenciát mutat: 2037-ben éri el a csúcsát: a 2016-os átlagos 25%-ról 31%-ra növekszik.

Járványszerű elhízás

Az elhízás járványszerű terjedése világszerte az egyik legsúlyosabb, gyerekeket és felnőtteket egyaránt veszélyeztető egészségügyi probléma, melynek mértéke az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint a következő évtizedekben növekedni fog.

A Global Burden of Diseases kutatás a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságát vizsgálta 195 országban életkor és nem szerint. Megállapításaik szerint 1980-tól 2015-ig az elhízás aránya a nők és férfiak körében egyaránt emelkedett. 2015-ben a becslések szerint a világon 107,7 millió elhízott gyermek és 603,7 millió elhízott felnőtt élt, az előfordulás valamennyi korcsoportban magasabb volt a nők között. A gyakoriság csúcsa a nőknél 60–64 év között, a férfiaknál 50–54 év között volt.

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) jelentése szerint hazánkban a legmagasabb az elhízottak aránya Európában, globálisan pedig az USA, Mexikó és Új-Zéland után a negyedik helyen állunk.

Magyarországon minden ötödik kisiskolás gyerek túlsúlyos vagy elhízott; a fiatal felnőttek harmada, a 65 évnél idősebbek több mint 70 százaléka küzd súlyfelesleggel az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet adatai szerint.

A probléma leküzdésére a WHO gyermekkori elhízás elleni bizottsága radikális cselekvésre szólította fel a tagállamokat. Az elmúlt években Magyarországon is számos intézkedést hoztak az egészségesebb életmód érdekében: egyes élelmiszerek gyártóit kötelezték a transzzsírsavtartalom csökkentésére, bevezették a népegészségügyi termékadót (csipszadó), a mindennapos testnevelést az általános iskolákban, illetve iskolatejprogramot, menzareformot hirdettek. Mindezek eredményeképpen a gyerekkori elhízás mértékében egyelőre nem történt javulás, de stagnálás figyelhető meg.

Az elhízás lelki-hormonális okai

Az elhízás és a túlsúly összetett probléma. A vizsgálatok szerint a túlsúly hátterében az öröklött genetikai adottságok, a hormonális tényezők, valamilyen szerv működési zavara vagy a lassú anyagcsere mindössze 10-15%-ban játszanak szerepet; kialakulásuk sokkal inkább – 85-90%-ban – a rossz környezeti mintákra és étkezési szokásokra, valamint lelki problémákra vezethetők vissza.

Súlygyarapodást okozhatnak az alábbi, hormonális eredetű megbetegedések (melyekről laborvizsgálattal lehet megbizonyosodni):

• pajzsmirigy-alulműködés,
• kóros inzulintermelés,
• leptinrezisztencia,
• túlműködő mellékvese.

Az elhízás kialakulásában tehát kiemelten nagy szerepe van a családi mintának, a környezeti tényezőknek és az egyéni tulajdonságoknak.

Az elhízás hátterében álló lelki tényezők az alábbiak lehetnek:

• gyermekkori viselkedésminták visszatükrözése (pl. a tányérba kiszedett ételt meg kell enni),
• szülői kondicionálás (pl. a gyermeket a szülők mindig etetéssel nyugtatták meg, akkor is, ha a gyermeknek más problémája volt, így a gyermek a későbbiekben a megnyugvást mindig az evéstől várja),
• bizonytalanság önmagunkkal szemben,
• bizalmatlanság a külvilággal szemben,
• frusztráció, csalódottság, bánat, szorongás, félelmek,
• magányosság,
• vágyakozás több szeretetre, törődésre, bensőségesebb kapcsolatokra,
• túlzott konfliktuskerülés,
• önérvényesítési és kommunikációs nehézségek,
• érzelmek kifejezésének zavara,
• erős megfelelési vágy,
• alacsony megküzdési képesség,
• önértékelési zavarok (alacsony önértékelés, értéktelenség érzése),
• kognitív torzítások (helyzetek nem megfelelő értékelése, ami negatív irányba befolyásolja a reakciót).

A túlsúlyosakra gyakran jellemző az is, hogy sérelmeiket lenyelik, konfliktushelyzetben inkább engednek a békesség kedvéért, illetve attól félnek, hogy elveszítik mások szeretetét, ha kimutatják negatív érzelmeiket.

Az elhízott vagy túlsúlyos embereknél előfordulhat falászavar is. Falászavarnak nevezzük azt az állapotot, amikor valaki sokkal gyakrabban és sokkal többet eszik rövid idő alatt, mint mások, és ebben az sem tartja vissza, ha már úgy érzi, hogy jóllakott. Előfordul az is, hogy egy-egy falási roham végére a rosszullét tesz pontot. A falászavart általában negatív érzelmek (harag, feszültség, depresszió, frusztráltság) váltják ki.

Hogyan segíthet a pszichológus?

A túlsúlyosok esetében az elsődleges feladat a testi egészség visszanyerésének elősegítése fogyással, rendszeres testmozgással, az életmód és az étkezési szokások átalakításával.

A tartós és eredményes fogyáshoz fontos megváltoztatni a berögzült gondolkodási mintákat, megérteni a súlyfelesleg hátterében álló lelki okokat, melyek teljesen egyediek, ezért általános érvényű megoldások sincsenek. Mindehhez sok idő, munka és türelem szükséges.

A testsúly és a lelki egyensúly szoros összefüggésben áll egymással. Kutatási eredmények azt igazolják, hogy azok az emberek, akik drasztikus beavatkozással (pl. gyomorszűkítés) szabadultak meg a túlsúlytól, és nem részesültek pszichológiai tanácsadásban, azok később depressziósok lettek, mert nem tudtak mit kezdeni az új külsejükkel.

A fogyás egyúttal önismereti út is: megváltozhat a családban, a baráti körben elfoglalt szerep, olyan kihívásokkal kell szembenézni, amelyekkel korábban vagy nem kellett, vagy az evés jelentette a megoldást.

A fogyás okozta lelki változásokkal nehéz egyedül megbirkózni, ezért célszerű pszichológushoz, terapeutához fordulni, akik segíteni tudnak az egészségtelen szokások megváltoztatásában, a lelki megerősítésben.

A pszichoterápiás kezelés lehet egyéni vagy kiscsoportos (pl. relaxációs, hipnoterápiás, önsegítő csoportok, családterápia), illetve ezek kombinációja. A terápia célja az énerő növelése, a negatív önértékelés feloldása, az emberi kapcsolatok javítása, a testképzavarok korrekciója, a jobb stressztűrő- és megküzdőképesség kialakítása, illetve falászavar esetén a kiváltó okok azonosítása és később ezek elkerülése.