###Előfordulása
A betegség sajnos nem olyan ritka mint gondolnánk, az összlakosságot nézve minden 100 000 lakosra jut egy megbetegedés, de a jobb módú középső vagy felső társadalmi-gazdasági rétegekből származó serdülő lányok között akár minden 200-ra juthat egy eset. Ebben a megbetegedésben 95%-ban nők szenvednek, és az elváltozás leggyakrabban 13-18 éves korban kezdődik, nőknél előfordulása tízszer gyakoribb.
Az anorexia nervosa előfordulása a fejlett társadalmakban inkább növekszik. Az anorexia elnevezés, vagyis az étvágytalanság nem felel meg a valóságnak, hiszen ezeknek a betegeknek az étvágya tulajdonképpen mindig is megmarad. Ettől függetlenül az anorexiások súlyosan lesoványodnak. A megbetegedés tulajdonképpen étkezési zavarként fogható fel. Már a klinikai tünetek megjelenése előtt feltűnő lehet, hogy az érintettek viselkedése megváltozik. Jellemző rájuk a nagyfokú pedánsság, aprólékosság, precizitás; rendkívül intelligensek, az iskolában igen jó tanulók, önmaguk számára magas teljesítménymércét állítanak fel.
###Kialakulása
Az anorexia gyakran tudatosan megkezdett fogyókúrával indul, melyet az egyén "nem tud abbahagyni". A fogyókúra ötlete egyébként, gyakran a családtagok, barátok megjegyzéseinek hatására születik meg. Fontos tudatosan mérlegelnünk, hogy mit kommunikálunk a gyermekeinknek a hétköznapokban (hogyan viszonyulunk saját testünkhöz, mit hall tőlünk), hiszen a kamaszkori bizonytalanság könnyebben viszi szélsőségek irányába, mint gondolnánk. Tinédzserek között, gyakran komoly fogyókúrás szövetségek alakulnak, szinte fogyókúrajárvány tör ki. A lányok abban versengenek, ki tudott jobban fogyni, tippeket, módszereket cserélnek, támogatják egymást. Sajnos interneten is viszonylag könnyen találhatnak kapcsolódó, támogató oldalakat, sőt már internetes anorexiás klubokat is működtetnek, ahol egymást bíztatják.
###Felelős-e a média?
Napjainkban döntően csontsovány modelleket látni a kifutókon, a sovány alkat az irigyelt forma, követendő minta elsősorban a fiatal nők, lányok számára. A modern fogyasztói társadalmakban a média nagymértékben felelős az evészavarok elterjedéséért, mivel manipulatív, rejtett módszerekkel kontrollálja a testképről, szépségről való gondolkodásmódot. A gyermekek különösen ki vannak téve ennek a problémának, hiszen ők nem képesek megérteni a dolgok mögött húzódó „kulturális üzenetet” (pl. Barbie baba, rajzfilmek). A média világa már fiatalkorban beoltja a társadalom „mesterséges” igényeit, értékeit. Ilyen a karcsúság, diétázás hangsúlyozása (és az ezzel járó termékek megvásárlásának szükségessége).
A reklámok nagy részének üzenete, hogy „ha nem vagy karcsú, akkor nem vagy szép és ez okból boldog sem lehetsz”. A nyugati kultúrákban szimbolikus értékkel bír a karcsúság, mivel a sikerességet, az egészséget és az önkontrollt jelképezi (ezzel ellentétben a kövérség lustaságot, akarathiányt jelent). Ezért lényeges, hogy a gyerekek reális magyarázatot kapjanak a médiában látottakról és lehetőleg felnőtt személy jelenlétében nézzék a tévé műsorokat, aki megválogatja, hogy mit nézzen meg a csemetéje. Összességében megállapíthatjuk, hogy a tömegkommunikációban megjelenő ideál elérhetetlen a mai emberek számára. Az elvárt (valóságban nem létező) test-ideált hirdető társadalmi „nyomás” miatt egyértelmű összefüggés mutatható ki a karcsú test-kultusz és az evészavarok gyakorisága között.
A mai modellek, szépségkirálynők, színésznők nagy része (a súly és magasságméreteik alapján) evési zavarral küzd, mégis őket állítja nap mint nap a nők elé példaképként a média. Ezt a feltevést támogatja az a megfigyelés is, hogy a fejlődő országokban, ahol a médiának jóval kisebb szerep jut, sokkal ritkábbak az evészavarok.
A Brit Egészségügyi Szervezet az "Evési rendellenességek, testkép és média" című terjedelmes cikkben élesen támadta a médiát és a divatipart az evészavarokra gyakorolt hatásuk miatt. Arra volna szükség, "hogy a televízió és a divatlapok valószerűbb testarányokat mutassanak be", állítja a cikk. "Az elmúlt húsz éves utánkövetéses vizsgálatok alapján a (táplálkozási zavarok miatti) halálozási arány durván a 15-20 százalékot is eléri." A cikk így folytatódik: "Az elmúlt néhány évben a társadalmilag elfogadott ideális testalkat egyre soványabbá vált, sokkal vékonyabbá, mint az átlagos lakosság testalkata. Ettől a nők kövérnek és nehéznek érzik magukat."
Néhány a cikk jó tanácsaiból:
- A médiának, mint információ-csatornának felelősségteljesebb hozzáállást kellene tanúsítania – nem szabadna túlságosan sovány nőket topmodellekként feltüntetni, hanem ehelyett a testképek sokkal valóság hűbb palettáját kellene felvonultatni.
- El kellene vetni azt a szokást, hogy túlzottan sovány nők reklámozzák a termékeket.
- Egészségügyi szakértőket kellene alkalmazni a médiában, akik felhívnák a programkészítők figyelmét arra, hogy a képernyőn szereplő személyek alkata mértéktelen fogyókúrázásra ösztönözheti a fiatalokat.
- Az egészségügyi szakemberek feladata volna, hogy a fiatalokat befolyásoló, alapvető táplálkozási kérdésekre vonatkozó tudatosságot növeljék.
- A gyerekekkel és tinédzserekkel foglalkozó egészségügyi gondozóknak kötelességük nyomatékosítani, hogy a diétázás nem mindennapi rutin, hanem csak szükség esetén kell alkalmazni. Amennyiben a fogyókúra indokolt, egyértelmű, elérhető és biológiailag megfelelő célokat kell felállítani.
###Anorexia tünetei
- A korhoz és testmagassághoz viszonyított minimális testsúly tartásának visszautasítása, például: súlyvesztés, mely a testsúlynak az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb szinten való fenntartásához vezet; vagy az elvárt súlynövekedés elmaradása a testi fejlődés időszaka alatt, ez az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb testsúlyhoz vezet.
- Intenzív félelem a súlygyarapodástól vagy az elhízástól még soványság esetén is.
- A saját testsúly vagy alak észlelésének zavara, a testsúly vagy alak túlzott befolyása az önértékelésre, vagy a jelenlegi alacsony testsúly veszélyességének tagadása.
- Nőknél legalább három egymást követő menstruációs ciklus hiánya, ha az egyébként elvárható lenne (primer vagy szekunder amenorrhoea). (Egy nő amenorrhoeásnak tekinthető akkor is, ha menzesze csak hormon, például ösztrogén adása után van.)
- Szélsőséges diétázás vagy koplalás, speciális diétára vagy vegetáriánus étrendre való áttérés, a másokkal - így a családdal együtt és bármilyen nyilvános helyen - való étkezés megtagadása.
- A koplalás – még a kóros soványság kialakulása előtt – táplálkozási hiányállapothoz vezet, hiszen az anorexiásokra az jellemző, hogy csak az a fontos, hogy az étel kevés legyen, az már nem, hogy abban a fehérje, rostok, szénhidrát és zsír aránya megfelelő legyen. Így a már ritkán látott vitaminhiány okozta betegségek léphetnek fel.
- Végül a súlyos fogyás más testi változásokat eredményezhet, például kihűlés, ödémásodás, szívritmuszavar, alacsony vérnyomás, hidegre való fokozott érzékenység, krónikus székrekedés, de hormonzavarok is előfordulhatnak. Legrosszabb esetben a testsúly csökkenése olyan mértékű, hogy már nem lehet visszafordítani a folyamatot, és a beteg a szó szoros értelemben éhen hal.
###Az anorexia kezelése
Súlyos lefogyás esetében a testsúly helyreállítása a terápia kezdeti célja. A kórházi felvétel eldöntésekor a súlyvesztés mértékét, a család kooperációját, a betegség tartamát és a beteg motiváltságát veszik figyelembe. A testsúly helyreállításában extrém fogyás esetén szerepe lehet a parenterális (intravénás) vagy szondával történő táplálásnak, melynek a lehető legrövidebb ideig kell tartania. Étvágyfokozó gyógyszerek (például inzulin) hatástalanok, csak a beteg ellenállását fokozzák.
A pszichoterápiát tekintve különböző módszereket alkalmaznak eredményesen az anorexia kezelésében. A családterápia 18 éves kor alatti betegek számára hatékonyabb, mint az egyéni pszichoterápia, mely idősebb, krónikus betegek számára előnyösebb. A családterápia a tünetek kialakulásában szereplő családi diszfunkciók javításában nyújt segítséget. Az egyéni pszichoterápiában a legnagyobb szerepe a viselkedés- és kognitív terápiáknak van. Emellett az érzelmi kifejezést és a testképzavar oldását elősegítő nonverbális terápiák, testorientált terápiák (például a mozgásterápia) a hatékony megküzdő viselkedés elsajátítását szolgáló csoportterápiás eljárások értéke említendő.
A pszichoterápia kiegészíthető gyógyszeres kezeléssel. Ezek között az antidepresszívumok emelhetők ki a gyakran észlelhető depresszió miatt. A régebben gyakran alkalmazott antipszichotikumokra csak pszichotikus tünetek esetén van szükség.
