Mi a játék?
A játék azért egyedülálló tevékenység, mert nem valamilyen célért végezzük, hanem önmagáért a játékért. Ekkor maga az elfoglaltság, azaz az átélés és az élmény okoz örömöt.
A játék tapasztalatszerzés is, hiszen a gyerekek a világról szerzett rendezetlen benyomásaikat tagolják, építik be a fantáziálásukba: kísérleteket végeznek, szociális helyzeteket modelleznek, szabadon teremtenek, alkotnak és utánoznak.
A játszás emellett egy speciális tudati állapot, ahol a valóság és a képzelet egyszerre van jelen, hiszen a játékos egyszerre átélője és szemlélője az eseményeknek.
De a játék legfontosabb ismérve az öröm. A játékot kellemes érzések kísérik: izgalmat nyújt, lebilincsel és pozitív feszültséget kelt. Fontos ugyanakkor a szabadság is, hiszen akkor lépünk be a játékba, amikor szeretnénk, nincs semmiféle kényszer. A játék során a gyerekek azt az illúzió érzik, hogy itt és most „minden lehetséges”, és a kreativitásunknak semmi sem szab határt: újraalkothatjuk benne magunkat és az egész világot.
Gyermekeink és a játék
A gyerek a játékában hasonmásokat, képzeletbeli játszótársakat teremt, illetve átvesz és eljátszik bizonyos szerepeket.
Jellemző, hogy a gyermek a játékában azokat utánozza, akik
<li>érzelmileg közel állnak hozzá (ilyen lehet például egy szülő vagy óvónő),</li> <li>tekintéllyel rendelkeznek (a lányok ezért játszanak gyakran „tanító néniset”, a fiúk pedig „tűzoltósat” és „rendőröset”),</li> <li>ismétlődő vagy tartós kapcsolatban állnak vele.</li>
Ezeket a játékban kipróbált szerepeket aztán a kicsi később beépíti a viselkedésébe is.
A játék a gyermekünk egyik leginkább fejlesztő hatású tevékenysége, hiszen megalapozza az általános értelmi képességet, emellett nagy szerepe van a társas rugalmasság kialakulásában is. Ezek pedig feltételei mind az életben való önálló boldogulásnak, mind a másokkal való sikeres együttélésnek.
Miért fontos játszani?
A játék segíti a gyermeket önmaga és a világ megismerésben. Ez sokféleképpen lehetséges: az első játékoktól kezdve, amelyben a gyerek megtanulja azt, hogy hol van a saját maga és a külvilág közötti határ, egészen az összetettebb szerepjátékokig.
A játéknak nagy szerepe van ugyanakkor a mozgás fejlődésében és fejlesztésében is. A gyermek életkorának előrehaladtával a játékokban is egyre finomabb mozgások kerülnek előtérbe: míg egy kicsi gyermeknél a feléjük gurított labda elkapása is kihívás, addig a nagyobbacskák sokszor még a szüleiket is meglepő építményeket készítenek apró építőkockákból.
Az egyik legnagyobb ereje a játéknak mégis az, hogy segíti a gyerekeket az élményeik feldolgozásában, az érzéseik elfogadásában és oldja a bennük lévő feszültségeket. A játék tehát egy jó terep a negatív élmények „tárgyiasítására”, a félelmek legyőzésére, kompenzálásra, az agresszió kitöltésére, az ellenséges érzelmekkel való megbirkózásra és a titkolt érzések feldolgozására is.
A játék ugyanakkor a társas szabályok, a csoportokban való együttműködés gyakorlásának is a színtere, ami lehetőséget ad arra is, hogy a csoport hatására változzon a gyerek viselkedése és magára is vonatkoztassa az érvényes játékszabályokat.
Forrás: B. Lakatos Margit (szerk.): Játékpszichológia. Olvasókönyv óvodapedagógus hallgatóknak. ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar. Budapest, 2001.
